Németh Zsolt


(Szombathely, 1971. november 09.) élsportoló, kalapácsvető. Sz.: Németh Pál atléta mesteredző, Németh Marianna pedagógus, igazgatóhelyettes. Felesége: Békési Ildikó matematika - fizika szakos gimnáziumi tanár. Gy.: Patrik (1995.) Kitti (1998.). T.: Általános iskolai tanulmányait a Szombathelyen a Derkovits Gyula Általános Iskolában végezte. 1990-ben a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán diplomázott 1994-ben, s ezzel testnevelői oklevelet kapott. 1998-ban elvégezte a Testnevelési Egyetem szombathelyi kihelyezett tagozatát testnevelés szakon. Mellette kosárlabda és labdarúgó alapfokú, valamint atlétika középfokú edzői képesítést is szerzett. P.: 1994-től egy tanévig Váton az Általános Iskolában vállalt testnevelői állást. 1995. szeptemberétől a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa. Sportpályafutása már az általános iskolában elkezdődött: az iskola atlétika, kézilabda és labdarúgó csapatának tagja, később csapatkapitánya. Gimnáziumi évei alatt még kosárlabdával bővült űzött sportágainak száma. Első országos bajnoki érmét, egy ezüstöt, 1984-ben kalapácsvetésben szerezte, míg első bajnoki címére 1987-ig kellett várnia. 1988-tól kezdve tagja lett a korosztályos válogatottaknak. Kalapácsvetés mellett súlylökésben, diszkoszvetésben és gerelyhajításban is több alkalommal végzett döntős vagy dobogós helyen. Legjobb eredményeit azonban kalapácsvetésben érte el.
1997-ben nyerte élete eddigi egyetlen szabadtéri felnőtt országos bajnokságát. Öt alkalommal szerepelt az Universiadékon (Főiskolások Egyetemisták Világjátéka, '91. Sheffield, '93. Buffalo, '95. Fukuoka, '97. Catania, '99. Palma de Mallorca), kétszer-kétszer kvalifikálta magát a magyar VB, illetve Olimpiai Csapatba ('97. Athén, '99. Sevilla és '96. Atlanta, '00. Sydney). 1999-ben a világranglistán, a negyedik helyen végzett. Legjobb egyéni eredményei: diszkoszvetés: 54.33 m ('98), kalapácsvetés: 81.56 m ('99), súlylökés: 18.51 m ('00).Válogatottságainak száma: 27.

 

Jelentősebb nemzetközi eredményei:

 

  • 1988. Nyíregyháza HUN Ifjúsági Barátság Verseny IX.
  • 1990. Plovdiv BUL Ifjúsági Világbajnokság VI.
  • 1995. Fukuoka JPN Universiade VI.
  • 1996. Lisszabon POR Európa Kupa I. osztály I.
  • 1997. Catania ITA Universiade XI.
  • 1999. Palma de Mallorca ESP Universiade I. 1999. Sevilla ESP Világbajnokság II. 2000. Doha QTR Grand Prix döntő IV.
  • K.: Magyar Köztársaság Jó tanuló- Jó sportolója (1989.); Az év atlétája cím (1999.). C.: 9700 Szombathely, Várkonyi István utca 7.

 

 

Élet- és pályakép

Németh Zsolt pályafutása szinte már a születésével egyidőben eldőlt, legalábbis ami annak sport vonalát képezi. Családja igazán sportos volt: Édesapja, Németh Pál (1937.)szinte minden sportágat kipróbált. Focizott, NB I-es szinten kosarazott és röplabdázott a HVSE-ben. Később az atlétikánál kötött ki, azon belül is a kalapácsvetésénél. 1971-ben fia születésekor még aktív versenyző volt, de már mellette edzősködött is. Két idősebb bátyja, Laci (1960.) és Csaba (1962.) az akkor kinövő első nagy generációval, Tánczival, Szitással, Vidával együtt készült. Így nem volt kétséges a harmadik fiú, Zsolt sorsa sem. Édesanyja, Németh Marianna (1939.) a Derkovits Gyula Általános Iskolában volt tanítónő, majd később nyugdíjbavonulásáig igazgatóhelyettesként dolgozott. Munkahelyi elfoglaltsága mellett minden energiáját férje és három fia ellátására fordította, ami nem volt kis teljesítmény, ha csak a sok szennyes ruhát és a napi tíz (10) liter tej és két kiló kenyér beszerzését vesszük figyelembe.
Zsolt, ha nem éppen edzésen volt, akkor biztosan valamelyik sportversenyt tekintette meg testvéreivel vagy édesapjával. A HVSE labdarúgó mérkőzései klubváltásáig (1993.) nélküle szinte el sem kezdődhettek.
Az akkori körzeti beosztás miatt a Derkovits iskolába került. Mivel az iskola sporttagozatos volt, számára akár előnyt is jelenthetett volna, ám alkata miatt, ami enyhén szólva is gömbölyded volt, a sportosztály szóba sem jöhetett. Így került a nyelvtagozatosokhoz német csoportba. A kemény, pontos munkára már az első két évben rászoktatta első osztályfőnöke, Varjú Gyuláné. Később is kiváló pedagógusok kezébe került. A majdani gimnáziumi éveit Libenau Oszkárné, matematika; Farkas Katalin, magyar nyelv és irodalom; Havasi Jenő, Bárdossyné és Kártyás Lászlóné Gyöngyi néni, történelem; Lengyel Kati néni, fizika; Fehér Lászlóné Nóra néni, kémia és földrajz; jól megalapozott munkája tette könnyebbé. A sport és az edzések mellett még a helytörténeti vetélkedőkre is jutott ideje, hiszen a történelem nála mindig prioritást élvezett. Tanárai felejthetetlen óráira visszagondolni még ma is felemelő érzés. Testnevelői hamar felismerték elkötelezettségét a sport iránt. Tudásbeli hiányosságait eleinte határtalan lelkesedéssel pótolta. Hernádi Pálné a még ma is sikeres Gyere velünk, csináld velünk játékos sportvetélkedőire készítette fel, csakúgy mint azt a több száz gyereket akik azóta az országos döntőben, immár hagyományosan a Derkovits Általános Iskola színeiben a dobogó valamelyik fokára állhattak fel. A foci mellett a kézilabda volt nagy szerelme. Kézilabdát először az azóta már sajnos elhunyt Bőczén Laci bácsi adott kezébe. Az iskola korosztályos csapataiban végigjárta a szamárlétrát. Minden poszton játszott ötödikes korában kapusként kezdett, majd testi fejlődésének köszönhetően, egy nyár alatt több mint tíz centit nyúlott, előbb beállós lett majd a nagycsapatban már irányítóként és átlövőként számítottak rá. Szallár Csaba és Geröly Zsolt lelkes együttest formált a lakótelepi srácokból Kár, hogy az általános iskola elvégzése után nem volt a városban olyan komoly utánpótlással rendelkező csapat, amelynél tovább folytathatták volna a kézilabdát. Előfordult hogy, kézilabdaedzésekre csak lopva tudott járni, hisz édesapja természetesen az atlétika felé orientálta volna. Így kénytelen volt heti több alkalommal kötelező úttörő, raj és őrsgyűléseket ürügyként felhasználni, hogy edzésre tudjon menni. Az atlétikai foglalkozásokra szerencsére általában csak késő este került sor, maradt hát idő egy kis tanulásra is. Az atlétikában eleinte a diszkoszvetés volt a kedvence, hiszen Laci bátyja is ezt az ágát űzte. Azonban a dobók között nem túl magas, 190 cm-es magassága miatt fokozatosan a kalapácsvetés felé tolódott. Első érmét is kalapácsvetésben nyerte 1984-ben, az akkori országos serdülő "B" bajnokságon Kaposváron. Mellesleg az ezüst- és bronzérmek, mint azt később is láthatjuk, végigkísérik egész pályafutását. Mindig akadt olyan ellenfele a magyar mezőnyben aki jobb volt nála. De ezek adtak neki erőt a folytatáshoz, hogy ő legyen a legjobb. Egyik legnagyobb csalódása a 15-16 évesek országos bajnokságán érte. Hiába dobott egyéni csúcsot, nem jutott a nyolcas döntőbe, kilencedik lett. Ekkor elhatározta, hogy jövőre mindent megtesz azért, hogy Ő legyen a legjobb ebben a korosztályban. Következetesen és elszántan készült, aminek meg is lett az eredménye. Élete első országos bajnoki címét nyerte. Ez a pillanat lehetett az első mérföldkő azon az úton, mely későbbi sikereihez vezetett.
A Nagy Lajos Gimnáziumba szinte véletlenül került. Két idősebb testvére a Savaria Szakközépiskolában végezte középiskolai tanulmányait. Nem lett volna meglepetés, ha Ő is ott koptatta volna tovább a padokat. De alapvetően humán beállítottsága miatt két gimnáziumba is beadta a felvételi papírjait. Végül a nagy hagyományokkal rendelkező Nagy Lajos Gimnáziumba nyert felvételt. Abban az évben utoljára indult emelt szintű testneveléssel osztály. Ide gyűjtötték azokat a sportolókat akik a sport mellet jól is tanultak, valamint azokat a jó tanuló gyerekeket akik igényelték a több mozgást. Az viszont nem lehetett már véletlen, hogy egy erőskezű férfi lett osztályfőnökük: Rozmán Gyula, Gyula bácsi, akit később közfelkiáltással szavaztak meg, Kártyás László nyugdíjba vonulása után, a gimnázium igazgatójának. A kezdeti szorongás és félénkség után, amit osztálytársaival az ünnepélyes tanévnyitón átéltek, vidám, önfeledt boldogsággal eltelt négy év következett. Természetesen az ország legjobb tíz gimnáziuma között jegyzett intézményben tanulni is kellett, de minden nap találtak módot arra az osztálytársakkal, hogy a mozgás ne maradhasson el. Szinte mindenki igazolt sportoló volt valamely egyesületnél. Ezen kívül ez az osztály alkotta az iskola kosárlabda, foci, kézilabda és atlétika csapatának gerincét, nemritkán száz százalékban. Természetesen ezekben a csapatokban helyet kapott Németh Zsolt is. A nagypályás focisták közé egy szerencsés véletlen vitte. Történt, hogy második évben éppen nehéz nap következett az iskolában több dolgozattal és tuti feleléssel. Néhány osztálytársa viszont mint az iskolai focicsapat tagja már a második óra után felmentést kapott az aznapi bajnoki mérkőzés miatt. Megkérte társait, valahogy cserekapusnak próbálják magukkal vinni. Nos padtársának, Körmendi Attilának a gárda egyik alapemberének állhatatos közbenjárására helyet kapott a cserék között mint kapus, így a nap további részében már nem fenyegette a "beszedés" réme. A mérkőzés előtti megbeszélt időpontra nem jelent meg az első számú kapus. Ezért azt mondták társai, hogy öltözzön be szerelésbe. A kezdési időponthoz közeledve egyre nagyobb lett a valószínűsége, hogy be is kell vetni a botcsinálta cserekapust, mígnem elérkezett a kezdőrúgás pillanata és Ő a kapuban találta magát. Számára nem volt túl idegen az a hely, mivel kézilabda kapus már volt, de a focikapu azért még is csak nagyobb. Szerencséjére a védelem nagyon jól muzsikált előtte, csak néhány hárítanivalója akadt és a mérkőzést megúszta kapott gól nélkül. Testnevelője, Simon Gyula, pedig a focicsapat edzőjével a sokszoros válogatott egykori röplabdás Tóth Lászlóval egyetértésben úgy döntött, maradjon Zsolt az egyes számú mezben. Igaz, ez a döntés nem volt minden kockázat nélkül. Akadt olyan is, hogy egy rosszabb kifutásnál átemelték felette a labdát, a gólvonal felé tartott a labda és egy hátrafutó védő kiollózta a labdát Lehet, hogy már a vonalon túlról, ám a játékvezető, a HVSE egykori legendás gólzsákja, Iszak Sándor partjelző híján továbbot intett és azt mondta: "Srácok! Nálam csak az gól, ha zörög a háló!"
Fociban amúgy főleg csatárként jeleskedett a dobóatléták kispályás együttesében, a Dobó SC-ben. Volt olyan bajnokság, hogy a 20 mérkőzés alatt 46 alkalommal vette be az ellenfelek kapuját a városi I. osztályban. Szarka Zoli bácsi számtalanszor próbálta a HVSE utánpótlás csapataiba csábítani. Első komolyabb sérülése is foci miatt történt. 1989-ben a Dobó SC is benevezett a már nagy hagyományokkal rendelkező Szilveszter Kupa kispályás labdarúgó tornára. Itt az elődöntőben egy ütközés után olyan súlyos bokasérülést szenvedett, hogy Sarang professzor úrnak néhány nap múlva meg kellett műtenie. Nagyon rosszkor jött ez a sérülés. A téli alapozás éppen akkor kezdődött a junior Világbajnokságra, s óriási lépéshátrányba került versenytársaival szembe. Ráadásul nem sokkal az első sérülés után rögtön következett a másik. Alig több mint három hónappal az első műtétje után a másik lábán szakadt el a bokaszalagja, ami újabb műtéti beavatkozást igényelt. Ekkor hatalmas akaraterővel minden erejével arra törekedett, hogy behozza lemaradását. Még gipszben volt a lába, de iskola előtt, reggel hatkor már edzett és délután is keményen dolgozott. Meg is lett az eredménye. Az ifjúsági OB-én egyéni csúccsal győzött, a Junior Világbajnokságon pedig (19 év alattiak) Plovdivban, meglepetésre pontszerző, hatodik helyen végzett. Ezt tekinthetjük második mérföldkőnek életében. A szükség, a dac és az akarat adott energiát ahhoz, hogy elképzeléseit megvalósítsa.
A felkészülés közben másra is figyelnie kellett, az érettségi vizsgáira és a felvételire, a Berzsenyi Dániel Főiskola testnevelés-földrajz szakára. Mindkettő sikerült. Különös ez a 20 és 25 év közötti periódus egy dobóatléta számára. A fiatal korosztályból kiöregedve még nem tudja fölvenni a versenyt a felnőttekkel, akik csúcsformájukat 27 és 35 év között érik el. Rengeteg versenyző veszik el ezen időszak alatt különböző okok miatt. Zsolt is nehéz helyzetbe került. Nem volt kiugróan jó képességű, ráadásul előtte olyanok voltak a magyar rangsorban, mint Gécsek, Sinka, Szitás és Vida akik fényévnyi távolságra látszottak. A Főiskola további próbák elé állították. A földrajz tanszéken nem nézték jó szemmel a testnevelés szakosokat, mondván a tesi mellé csak tölteléknek választották a másik szakot. Ebben nem is nagyon tévedtek, hiszen csak úgy lehetett valakiből testnevelő, hogy valamely másik szakot is választ mellé. Sok alternatíva akkor pedig nem nagyon volt. A sok támadás és diszkrimináció miatt az első adandó alkalommal "meglépett" a földrajz szakról egy új szabály segítségével. Tette ezt több társával együtt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a kezdő létszám 33 fő volt és a két-szakot csak hárman fejezték be. A földrajz mellett tornával akadtak még problémái, de itt főleg testalkata miatt. Tanára, Rácz Gábor, aki kitűnő leány tornabázist hozott létre Szombathelyen, sokat szenvedett mire minden elemet megtanított az akkor már száz kilós kalapácsvetőnek. Első képességfelmérő órán az időre történő kötélmászására azt mondta: "Németh úr, ezt csak naptárral lehetett mérni!" A kezdeti nehézségek után már gördülékenyen mentek a dolgok.
Háromévi udvarlás után 1992-ben feleségül vette Békési Ildikót, gimnáziumbeli egykori osztálytársát, aki akkor az ELTE-TTK matematika-fizika szakos hallgatója volt. Jellemző dobók profizmusára, hogy a polgári esküvőt áprilisban, az egyházit és a lakodalmat viszont a versenyszezon befejezte után, októberben tartották meg. Ebben az esztendőben dobta túl először a felnőtt első osztályú szintet, a 70 m-t.
A következő szezon újabb sérülést hozott. Akkut derékfájása miatt nem tudott edzeni és versenyezni. Komoly döntésre szánta el magát. Édesapjával hosszú beszélgetések után úgy döntöttek, hogy Zsolt abbahagyja a kalapácsvetést és megpróbálkozik a focival. Iszak Sándor a HVSE akkori fiókcsapatának trénere örült is az új jövevénynek. Rendben is mentek a dolgok egészen addig, míg a HVSE elnöke, Csigó Szabolcs tudomására nem jutott, hogy Németh Zsoltot egyesülete le akarja igazolni. Ez komoly problémát okozott, ugyanis édesapja Németh Pál és a dobócsoport 90 százaléka nem éppen békés körülmények között távozott 1993-ban a klubtól. De ez egy másik könyv története lehetne. Mindenesetre az elnök Úr behivatta Iszak Sándort és tudomására hozta, hogy nem lenne túl jó ötlet a volt kalapácsvető leigazolása és amennyiben ez megtörténne, akkor valószínűleg edzőváltásra is sor kerülhet a fiókcsapatnál. E beszélgetés után a Mester megkérte, igazoljon a Spartacus-Styl csapatába, edzeni azért továbbra is járhat majd hozzá. Így került a megyei I. osztályban szereplő peremvárosi klubhoz. Még egy fél szezon sem tellett el, amikor egy előkészületi mérkőzésen az addig is sokat rakoncátlankodó jobb térdén levált a belső porc és ismét műtét következett. A beavatkozást a budapesti Sportkórházban Berkes professzor végezte el nagy sikerrel. De a felépülés miatt legközelebb csak márciusban, a tavaszi szezonban léphetett volna először bajnoki mérkőzésen pályára. Újra összeült a családi kupaktanács, aminek az lett az eredménye, hogy az alapozást a dobóatlétákkal kezdte el. A megállapodás úgy szólt: ha ismét fájni fog közben a dereka, akkor tavasztól marad a foci, ha nem, akkor megpróbálja újból a kalapácsvetést. Szerencsére tünetmentes maradt, sőt tovább javította egyéni legjobbját.
A főiskola sikeres elvégzése után testnevelőként helyezkedett el Váton az Általános Iskolában. Rögtön mélyvízbe is került, Ő lett a nyolcadikosok osztályfőnöke. Az iskolában kiváló kollégák közé került. Ez az egy esztendő kitörölhetetlen emlékekkel ajándékozta meg és még ma is szívesen gondol vissza arra a miliőre, amit ott talált. Külön örömmel töltheti el, hogy több egykori tanítványa nevét olvashatja szinte minden héten valamely futballcsapat tagjai között az újságban. Ám az edzéseket csak nagyon nehezen tudta összeegyeztetni munkájával és váltani kényszerült. Ebben nagy segítségére volt Dr. Varga Zoltán, Vas megye sportigazgatója, aki az akkor pont megüresedő PR-es munkakört tudta biztosítani számára kötetlen munkaidővel. E szerencse is hozzájárult ahhoz, hogy későbbi sikereit elérhette.
Néhány felejthető próbálkozás után - 1991. Sheffield, 1993. Buffalo - végre ismét sikert ért el nemzetközi porondon. A Japánban megrendezett Universiadén a már megszokott hatodik helyet hozta. A verseny színhelye, Fukuoka kitörölhetetlen emlékeket hagyott benne. Magát az Universiadét, az egyetemisták, főiskolások nagyszabású Világjátékát a sportvezetők az "Olimpia előszobája"-ként is emlegetik. A nem várt jó szereplés felvillantotta az atlantai olimpiai szereplés lehetőségének apró lángját.
A versenyről hazajövet újabb örömteli élményben volt része. A megérkezése napján született meg első gyermeke, Patrik. Papás-mamás szülés volt. Ilyenkor úgy illik, hogy az Apuka pátyolgatja a vajúdás hosszú folyamata alatt az anyukát. Ám most nem ez történt. A nagy időeltolódás (7óra) és a méghosszabb repülőút (32 óra átszállásokkal) miatt a vajúdásra kijelölt helyen álló ágyon jó pár óráig az apuka aludt a fáradtságtól teljesen kimerülten. Addig feleségében Nedeczky doktor tartotta a lelket. Szerencsére a szülésre már valamennyire kipihente magát és nem mulasztotta el ezt a megismételhetetlen pillanatot.
Gécsek Tibi kiválásával megnyílt az út Atlanta felé. Annus Adriánnal minden idegszálukkal az olimpiai felkészülésre koncentráltak. Kiss Balázs mögött két hely volt kiadó a magyar csapatba és erre hárman pályáztak. A két zöldfülű Annus és Németh Zsolt, valamint a rutinosabb haladásos Fábián. Végül a végsőkig kiélezett válogató versenyek végén Fábián maradt ki a csapatból. A válogatóversenyektől kifulladt két versenyző azonban már nem volt képes az Aranyolimpián bravúrra, nem tudták a döntőbe verekedni magukat. Csak a lelátóról figyelhették Kiss Balázs kiváló teljesítményét, az olimpiai győzelmet. Az 1996-os évnek volt még egy kiemelt versenye, az Európa Kupa. A magyar csapat az I. osztályban, Lisszabonban vitézkedett. Kiss Balázs lemondta ezt a nagy versenyt olimpiai felkészülésére hivatkozva. Zsolt épp Tatán edzőtáborozott és ott, csütörtök este kapta kézbe a táviratot, hogy Ő képviselheti majd a magyar színeket kalapácsvetésben. Életében először húzhatta magára a felnőtt válogatott mezét. A portugáliai versenyen meg is állta helyét, minden riválisát megelőzve, meglepetésre az első helyen végzett.
1997. már közel sem volt ennyire vidám. Több apróbb buta baleset miatt nem azt az eredményt hozta az athéni Világbajnokságon, mint azt elvárta volna. Csak első felnőtt bajnoki címének örülhetett. A rákövetkező idényben a magyar atléták megkettőzött erővel készültek a budapesti Európabajnokságra. Mindenki szeretett volna a hazai közönség előtt bizonyítani.
Az év rögtön örömteli eseménnyel indult, 1998 januárjában világra jött második gyermeke Kitti. Most nem volt probléma a papás-mamás szülésnél és végig tudta segíteni Ildikót. A jó indítás után a felkészülés is jól sikerült, ám a 80.14 m-es eredménye a magyar ranglistán csak a negyedik helyre volt jó és csak tartalékként vették figyelembe. A nagy sikerrel zárult kalapácsvető döntő (Gécsek 1., Kiss B. 2., Annus 8.) után Zürichben a teljes külföldi élvonal is indult. Itt tanúbizonyságot tett felkészültségéből és ezüstérmet szerzett. Utána nem véletlen kérdezték vetélytársai, hogy honnan jött, mert a három legjobb magyar négy nappal ezelőtt az EB-én szerepelt és Őt pedig nem látták közöttük.
Az igazán sikeres év 1999. volt. A többiekkel szemben hátrányban indult, mivel az EB döntősök előnyt élveztek a sevillai VB-re történő válogatáskor. Egy lehetősége maradt a kiírás értelmében: sikeresen szerepelni az Universiádén, vagyis megnyerni. (Az újabb Universiade indulásra az ez évben megszerzett TF-es egyetemi diplomája adott jogot.) Év közben azért nem tűnt ilyen nehéznek a helyzet. Kiss Balázs egész szezonban csak gyengélkedett és senki sem számított arra, hogy a csapatba kerül. Jött aztán Spanyolországban az Universiade, ami óriási sikerrel zárult. Folytatva Zsivóczky Gyula és Kiss Balázs hagyományait minden idők legerősebb universiade mezőnyében fantasztikus új egyéni csúccsal 80.40 m-rel győzött. Ez volt azóta a magyar universiade csapat utolsó egyéni aranyérme. A biztos VB indulás azonban korántsem volt biztos. Kiss Balázs időközben a szintteljesítés utolsó napjaiban megdobta az előírt 79 m-t. Az idő nagyon szorított mindenkit, de dönteni kellett. A döntés értelmében egy héttel, a VB és négy nappal a kiutazás előtt szétdobást tartottak Veszprémben Kiss Balázs otthonában!!! A szétdobás Németh Zsolt (új egyéni csúcs: 81.56 m) és Kiss Balázs (80.88 m) sikerét hozta és Annusnak (80.82 m) kellett itthon maradnia. Ma is kitüntetett helyet foglal el az a fénykép gyűjteményében, amelyen a dobogó legfelső fokán áll vetélytársaival, az érmeket pedig az egykori kiválóság, a világcsúcstartó Jurij Szedih adja át. Így két idegtépő viadal után jutott el Sevillába. A selejtező, mint mindig, újabb idegi energiákat emésztett fel, de sikerrel vette ezt a nagyon fontos akadályt is Gécsekkel egyetemben, Kiss B. kiesett. Másnap a döntő kalapácsvetőknek szokatlan 22.30 órakor kezdődött. Az első biztonsági kísérlete után két rontott dobás következett. Mivel harmadikként dobott a sorozatban a hetedik hely, amin tanyázott szinte biztos kiesést jelentett. Szerencsére az utána következők közül csak klubtársa Gécsek Tibi előzet meg és a csomagolás helyett újabb három kísérlet következhetett. Hiába javított eredményén az ötödik sorozatban csak egy hellyel tudott előbbre kerülni. Az utolsó dobásánál átgondolt mindent újra, szinte lepörgött eddigi élete maga előtt és nem is inkább fizikai ereje és különösen nem a technikája, hanem szíve repítette kalapácsát egészen 79.05-ig. A későbbi világbajnok német Kobs mögött, két centivel az ukrán Piskunovot és tíz centivel Gécseket megelőzve, a második helyig jött föl. Ám a versenynek nem volt még vége, őszintén szólva senki sem gondolta, hogy ezzel a dobással haza lehet majd vinni az ezüstérmet. A versenyzők kísérletei egyre csak fogytak egészen addig. míg bizonyossá nem vált, hogy már senki sem előzheti meg. A sikert föl sem fogta igazán. Csak később tudatosult benne, hogy milyen teljesítményt ért el. A magyar atlétika történetében holtversenyben a rúdugró Bagyula Istvánnal neki van a legfényesebb érme egy ezüst. Ebben az idényben érte el eddigi legjobb világranglista helyezését is egy negyedik hellyel. Érdekes, hogy ebben az évben a legjobb tízben négy magyar versenyző is volt.
Sajnos a sikereknek meg lett böjtje is. A válogató versenyen összeszedett combközelítő-izom húzódása egyre rosszabb lett, míg egy óvatlan mozdulat után, természetesen ismét foci közben, elszakadt. Berkes professzor vette ismét kezelésbe, de a komoly műtét után sokat vesztett láberejéből. Sydney és az újabb válogatóversenyek pedig egyre csak közeledtek. A négy válogatón nem is tudott folyamatosan egyenletes, jó teljesítményt nyújtani, de a budapesti nemzetközi Permit versenyen dobott 80.04-es dobása elégnek bizonyult a csapatbakerüléshez. Az olimpia modellezte egész évi teljesítményét, technikai zavarai miatt nem jutott a döntőbe. Az olimpia után két héttel Dohában lebonyolított Grand Prix döntőben elért negyedik helye csak szépségtapasz volt. Ráadásul az eddig jól működő csapat, mely már évek óta együtt készült édesapja irányításával és hat+egy fővel (Annus, Divós, , Fazekas, Gécsek, Kiss Szilárd, Németh Zsolt és Németh Pál edző) képviselte a Dobó SE-ét Sydneyben, az egész évi torzsalkodások miatt kettészakadt.
Az új helyzetben mindenki megpróbált bizonyítani és ez plusz energiákat is mozgósított. A versenyfutás első állomása máris jó eredményeket hozott. A téli OB-én Zsolt nagy versenyben előzte meg a már a HVSE színeiben induló Annust. Eredménye, 77.87 m, minden idők legjobb téli magyar eredménye jelenleg is. A verseny után dél-afrikai versenysorozatra utazott, ahol nagyon súlyos porckorong-sérülés miatt idő előtt haza kellett jönnie. A makacs fájdalom nem múlt és drasztikus beavatkozásra kellett sort keríteni. Csak egy kockázatos műtéttel - Dr. Varga Péter Pál vezetésével- lehetett esélyt teremteni arra, hogy sportpályafutását tovább folytathassa. Jelen pillanatban ez az újabb kihívás és családja tölti ki életét.

Faludiné Lovas Henriette, Zsámboki Marcell

     
A Derkovits Gyula Általános Iskola (Szombathely) valamennyi volt és jelenlegi Tanárának és Tanulójának.
Szombathely, 2000. április 14.

 

 

 

Tisztelt Tanáraink, Igazgatónő, kedves Diákok!

Engedjék meg, hogy a Derkovits - hét záró kulturális rendezvényén - sajnos csak a távolból, de gondolatban Önökkel köszöntsük egykori felejthetetlen iskolánkat!
Sok-sok év eltelt azóta, hogy az általános iskola padjait magunk mögött hagyva átléptünk a középiskolások "felnőttebb" komolyabb világába, s onnan tovább főiskolára és egyetemre jelentkeztünk.
Henriette a Pénzügyi és Számviteli Főiskola után táncos karrierjét külföldön folytatta tovább, majd hét évvel ezelőtt hazatérve saját faipari kft.-t alapított, s jelenleg is e családi vállalkozás irányítója.
Jómagam a Nagy Lajos Gimnáziumi érettségi után, a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskolára jelentkeztem,  ahol..  a négy , év elvégzése, s a diplomaosztást követően a PPKE jog-és "Államtudományi Karán tanultam tovább, ahol most negyedéves joghallgató vagyok.

Az egyetem mellett a tanári pálya szépségét, és örömeit is átélhettem, hisz harmadik éve tanítok a Művészeti Szakközépiskolában, a Berzsenyi Dániel Főiskolán, valamint a Magyar Táncművészeti Főiskolán.
1996-ban professzionista táncosként egy véletlen szerencse folytán találtunk egymásra, s azóta is igyekszünk Szombathely, Vas megye, és a magyar válogatott tagjaként Magyarország hírnevét öregbíteni a nagyvilágban.
Kemény és kitartó munkával értük el azt, hogy az öt kontinenst bejárva szép sportsikereket, kellemes és felejthetetlen élményeket szereztünk, sok-sok barátságot kötöttünk a tánc területén.
A mai napon itt megjelent egykori és mai tanítványok mind-mind a maguk "szakterületén" értek el, és érnek el szép sikereket. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a pályánk elindítójaként, egyengetőjeként, segítőjeként mindannyian hálásan emlékezünk vissza az ISKOLÁRA - a DERKÓRA, mely most is büszke ránk, művészekre, élsportolókra.
Köszönjük minden kedves tanító néninknek és tanító bácsinknak, hogy szemet hunytak a fölött, ha nem készültünk egy- egy dolgozatra, mert előtte nap táncversenyen voltunk, vagy megengedték azt, hogy kézilabda, vagy tornaedzés helyett a táncparkettet válasszuk.
A mi sikereink, az Ő sikerük is! Köszönjük!


Versenyeredmények:

Professzionista Latin Magyar Bajnokság 1. hely (1999)  2. hely (1998, 1997)

Professzionista Standard Magyar Bajnokság 3. hely (1999)

Professzionista Tíztánc Magyar Bajnokság 1. hely (1999, 1998, 1997)

Mambó Európa- bajnokság 3. hely (Olaszország, Montecatini)

Salsa Európa - bajnokság 4. hely (Belgium Brugge)

Mambó Világbajnokság 8. hely (USA, Miami)

Professzionista Latin Világbajnokság, középdönto (Japán, Tokió)

(Sun City, Dél - Afrikai Köztársaság)

Professzionista Latin Horvátország Bajnoksága 1. hely (1998, 1999)

 

Foky Éva

 

1970 június 10-én születtem Szombathelyen. Iskolai tanulmányaimat a Derkovits Gyula Általános Iskolában végeztem.
1990-1995-ig a Képzőművészeti Egyetem hallgatója voltam. 95-ben diplomáztam. Képgrafikus művész, művészettörténet és vizuális nevelés szakos tanár lettem.
95-96-ban ugyanitt mesterképzős voltam.
96-2000-ig a Soproni Egyetem Alk. Műv Int.-ben óraadó rajz, szakrajz tárgyakat oktattam a diákoknak. 98-tól A Vas Megyei Növényegészségügyi Állomás Speciális Rovarparazitológiai laboratóriumának grafikusa vagyok.
2000-2003-ig életet adtam három gyermekemnek: Flórának, Bálintnak és Dorkának.


Fontosabb Kiállításaim:

 

Egyéni:

 

  • 1994. Szombathely, Bercsényi Miklós Általános Iskola Galériája
  • 1996. Szombathelyi Képtár
  • 1997. Mid-Eastern Europe Hotel, Budapest
  • 2001. Derkovits Gyula Általános Iskola, Szombathely

Csoportos:

 

  • 1997. Magyar Szalon, Műcsarnok, Budapest
  • 1997. VI. Biennale Intergraf Alpe-Adria, Udine, Olaszország
  • 2000. VII. European Workshop on Insect Parazitoids, Haarlem, Hollandia
  • 2000. Fehéren feketén, Műcsarnok, Budapest
  • 2001. Vasi Szalon, Képtár, Szombathely
  • 2002. Miskolci Biennálé, Miskolc
  • 2004. Új művek, Képtár, Szombathely
  • 2005. Alaptagok az aulában I. Szombathely
  • 2005. Aqua, Művészetek Háza, Szombathely
  • 2005. Régió Art, Zalaegerszeg
  • 2005. Eurégió Művészeti Tárlat, Győr
  • 2005. Eurégió Művészeti Tárlat, Eisenstadt



Egy két idézet, amelyeket magaménak érzek:

"Művészetünk kulturális szempontból felettébb lényegtelen szerepet játszik, de nem tesz semmit, már csak így születtünk és beletörődünk a dologba. S ,hogy ne nevettessük ki magunkat, gondoskodunk az emberek számára valami nevetni valóról, lehetőleg a saját képmásukról.”

( Paul Klee)


"A szemben kívülről a világ, belülről az ember tükröződik. A belső és a külső totalitása a szem által jön létre.”

( Goethe)

 

 

 

Október 2017
H K Sze Cs P Szo V
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5
November 2017
H K Sze Cs P Szo V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3
Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.